1. Rész

 Sziasztok! Ez a nap is elérkezett, meghoztam az első részt! Remélem tetszeni fog!

A biológia óra baromi lassan telt, még úgy is, hogy az egész órán rajzolgattam, meg törtem a fejem. Igen, törtem azon, hogy mégis, miért kérdezte meg a nevem. Nem is ismert fel? Vagy az sem tudja, ki vagyok. Jesszusom, most megyek a sarokba eret vágni, mert a híres Zayn Malik nem tudta a nevem, brühühü. Na jó, most komolyan, három éve, HÁROM KIBASZOTT ÉVE járunk egy fősulira és rajzszakkörre. De mit is képzelek én magamról, hogy az iskola legmenőbb fiúja, ismerje a pornépből bármely lányt. Én kérek elnézést! Visszatérve az előbbi jelenetre. Vele ez már megesett, egy elsős lány, aki meglehetősen szép volt, rá esett a kis fekete hajú piócára és szegény csajt mindenki előtt leüvöltötte, aztán az apró termetű lányka átment egy másik főiskolára. Velem vagy nem merte megtenni, mert nem éppen a szellemi párbajok híve vagyok sokkal inkább a fizika i-é vagy, mert nem volt ott más csak ő meg én és akkor meg minek koptassa a torkát, hogy, ha már nem alázhat meg a többi iskolatársam előtt. Vagy ott van még egy harmadik lehetőség, hogy igazából kedves fiú csak „menőségből” veszi fel az álcát, amivel elhiteti másokkal, hogy csak akkor lehetsz „menő”, ha mindenkit a porba döngölsz. Csak úgy közölném, hogy ez kurvára nem így van. Régebben az egyéniség volt az ami mindenkinek tetszett, most már a testmutogató, vékony, szőke, bögyös, műkörmös lányok állhatnak a ranglétra csúcsán, vetekedve a helyért a bőrdzsekis, felzselézett hajú, nyálgépekkel. Szemétség, szemétség a javából.

Mire észbe kaptam, már az egész terem kiürült. Összepakoltam a holmimat, majd elindultam a nagy faajtó felé, ami kivitt a folyósóra. Mivel a szünet csak 15 perces, ezért sietősen szedtem a lábamat a 17.A. teremhez ami a harmadik emeleten helyezkedett el. Gyorsan lépdeltem, fejemet lehajtva, mert a kezemben lévő füzetemet fixíroztam. Irodalom, rühellem, de el kell viselnem, mert a kedves barátnőm, Jesy felírta a nevem a jelentkező lapra, így tanulhatom ezt a szart. Lépcsőzés közben is a füzetemet néztem, így nem is csoda, hogy megbotlottam. Gratulálok Sara, megint megcsináltad. Szerencsémre megéreztem két izmos kart, ami segített megtartani engem, nehogy elessek. Az egyik a hátamon, a másik pedig a nyakamon pihent. Időm sem volt megnézni a megmentőmet, olyan gyorsan rántott vissza álló helyzetbe.

- Sara, jobban oda kéne figyelned, hogy hova lépsz! – mormogta egy ismerős hang. Fekete haj, mogyoró barna szemek, rózsaszínes telt ajkak.

- Zayn, tulajdonképpen csak akkor esek el amikor te is ott vagy, más szóval balszerencsét hozol rám. – húztam mosolyra a szám.

- Te honnan tudod a nevem? – húzta fel szemöldökét. Ezt most komoly, hogy honnan tudom? Ez a srác egy idióta.

- Ohh, honnan, honnan? Ja, megvan. Onnan, hogy mindenki csak a te nevedet zengi. „ Jaj, Zayn olyan cuki.” „OMG. Zayn rám mosolygott.” – utánoztam az osztálytársnőim hangját. – Folytassam? – húztam játékos mosolyra számat.

- És még is honnan tudnád azt, hogy én vagyok Zayn? – villantotta meg 1000 wattos mosolyát.

- „Jesszusom, ahogyan rám nézett a nagy, barna szemeivel, láttam, hogy minket egymásnak teremtettek. Ráadásul csak 1 évvel idősebb nálam. Ohh, és ki ne felejtsem azt a fekete hajat, amibe folyton beletúr, aww…” – vékonyítottam el hangom. Szolidan felnevetett.

- Ezt meg mégis melyik eszement lány mondta? – röhögött tovább.

- Valami Stephanie.

- Az a szőke bögyös a harmadikból? – gondolkodott el.

- Igen az a ribanc lesz az. – helyeseltem.

- Ja, csak egy éjszakára jó az a csaj. – fejtette ki véleményét. A fekete démon tuti, hogy megdugta, biztos vagyok benne. Mivel eléggé – nagyon – szókimondó vagyok ezért muszáj volt rá kérdeznem.

- Te megdugtad? – fintorodtam el.

- Aljas rágalom! – emelte fel védekezés képen kezeit. – Amúgy ja. Úgy vinnyogott, mint egy sziréna. – nevetett fel.

- Erre aligha voltam kíváncsi. – grimaszoltam. 

- Ne grimaszolj! Úgy szebb vagy, ha mosolyogsz. – szögezte le. Ujjait a számsarkaira helyezte, majd egy egyszerű mozdulattal felfelé görbítette őket. – Sokkal jobb. – vigyorodott el. Mielőtt elvette volna kezét végig simította az arccsontomon, így kiváltva belőlem a libabőrt, amit ő is észrevett, mert, ha ez lehetséges még nagyobbra húzta száját. Apró puszit lehelt arcomra, végigkarcolva pár napos borostájával azt. Elhajolt, majd jobb kezével intett felém és teljes testével 180° fordulatot vett. – Viszlát Sara! – már a nevem kiejtésével egy jól eső bizsergést váltott ki belőlem.

- Viszlát Zayn! – suttogtam magam elé. Beharapva ajkamat szedegettem össze a kezemből kiejtett füzeteket, jegyzeteket. Mosolyomat próbáltam elrejteni, az idő alatt míg el nem érek a 17.A. teremhez. Sajnos bonyolította a helyzetet, hogy másodpercenként újabb és újabb emlékképek ugrottak be, amiket nagy nehézségek árán tudtam csak agyam hátsó zugába zárni. Irodalom órára beérve, elfoglaltam helyem az utolsó sorban, Jesy és James között.

- Na, hali hercegnő, hogy telt a biosz? – kérdezte rendkívül vidáman szőke barátom.

- Szia babám! – köszöntött Jesy nagy boldogsággal. Valami van a levegőben.

- Sziasztok! Mielőtt, még másfelé kanyarodnánk el, mi ez a nagy jókedv? – kérdeztem. Két barátom összenézett és ilyenkor esett le a tantusz. – Jesszusom, ne már! Komolyan? Mikor? És hogy? De legfőképp miért nem hallottam ezt hamarabb? – tettem fel sorra a kérdéseket.

- Nyár közepén volt az a tábor, amire nagyon nem akartál jönni, így meghívtam James-et és akkor csak úgy megtörtént és azóta együtt vagyunk és mindig elfelejtettem megemlíteni. – hadarta el egy szuszra. Hajamat tépem ettől a nőszemélytől, néha.

- Észrevettem. – emeltem fel vicceskedve hangom. – Hülye lány. – fogtam fejem miközben enyhén megingattam. James csak röhögött a háttérben. Imádom Jesy-it és ő a mindenem, de néha nagyon kikészít a hülyeségeivel.

-  Te meg ne nevess! – csapta mellkason a szőkeséget a vörös „sárkány”. Feltehetőleg nem nagyon tetszett neki mivel bedurcázott, mire a kis vöröske puszit nyomott a srác arcára, kiengesztelve őt.

- Jaj, de kis cukik vagytok, hogy rágjalak meg. – fogtam két kezem közé arcom. Tényleg nagyon aranyosak voltak, már-már imádnivalók. Édeseim. Ahogy már megemlítettem szeretem mindkettő idiótát, de amikor mélyen tudatosult bennem, hogy együtt vannak, akkor elkezdtem fortyogni belül. Az exem aki tulajdonképpen a legjobb barátom  és a legjobb barátnőm aki nem tudja, hogy akivel most együtt van azzal nekem nagyon komoly kapcsolatom volt. Igazából csak azért nem mondtuk el neki, mert megbeszéltük, hogy kettőnk titka marad. Kettőnk mocskos kis titka. Hogy mi ez a nagy titok? Egyszerű, olyan komoly kapcsolatunk volt, hogy James megkérte a kezem, amire persze igent mondtam, de aztán hatalmas féltékenységből fakadó vitáink keletkeztek, ami még nem vezetett a szakításhoz, annál inkább egy apró hiba. A terhesség. Igen gyerekek, lett volna egy babánk, de a második hónap végén elvetéltem. Két nappal azelőtt, hogy bejelentettük volna Jesy-nek. Aztán végül a kapcsolatunk végét egy hatalmas hazugság okozta a terhességemről. Valaki azt mondta James-nek, hogy lefeküdtem vele, azóta kiderült, hogy a srác nem tudott a kapcsolatunkról és nem is akarta tönkretenni, annál inkább csak „menőzni” akart azzal, hogy mi dugtunk. James azt hitte, hogy én komolyan megcsaltam és a baba sem tőle van, hanem sokkal inkább Nick-től ( ő a hazug srác ). Ez miatt szakítottunk, két és fél év után. Barátságot fogadtunk, amit szerintem mind a ketten jobban élvezünk, mintha kerülnénk egymást. EZ A MI KÖZÖS KIS TITKUNK, AMIRŐL SENKI SEM TUD CSAK MI KETTEN ÉS EZ ÍGY IS FOG MARADNI. Remélem…

Prológus

Sziasztok! Ne haragudjatok, de nehezemre esett megírni a prológust, ezért sokáig nem hoztam remélem azért megbocsátotok!  Remélem tetszeni fog! :D

Jó olvasást!

Egy nem hétköznapi 19 éves lány vagyok aki imád rajzolni. Mindenem a barátaim, akikért bármit megtennék. Jesy Nelson és James McVej az életem értelmei. Jelenleg a Londoni Művészeti Akadémiára járok és tetováló művésznek tanulok. Ez az álmom, amit mindenáron valóra váltok. Nem véletlenül vagyok én is teljesen kivarrva. Tetkómodellként dolgozok egy nagymenő cégnél, ami meglehetősen jól fizet. Ebből tudtam magamnak egy hatalmas házat és egy gyönyörű autót vásárolni. Imádom, hogy ezt mind egyedül értem el. Mindent megtehetek és meg is teszem, ha úgy van kedvem. Ebből következik az, hogy szinte minden hétvégém bulit rendezek.

2014. Szeptember 1.

Ma van az első suli nap és alig várom. Új arcok, új tanárok, új seggfejek akik menőnek hiszik magukat, de el kell, hogy áruljak valamit. Nem azok. Új, lányok akik a picsa villantós szoknyájukban és a kis tip-top cipőjükben azt hiszik, hogy trendik. Újabb nyomik akik rámásznak a „menőkre” és utána egész életüket megalázzák. Szánalom a köbön… Az iskolában van egy ranglétra aminek a tetején a kis Anna Cambell áll és a negyedikes fél isten Zayn Malik. Hogy ki állt mögöttük? A kis seggnyalóik. Anna nyomában Jessica Kahn és Eva Casas. Zayn után Louis Tomlinson, Harry Styles, Niall Horan és végül Liam Payne áll sorba. De voltak akik kiálltak az idegesítő piramisból és egyediek lettek. Mint például Jesy, James és én. Mindig kilógtunk a sorból, de ez egyikünket sem zavarta, mert mi legalább voltunk valakik. Féltek tőlünk, mert tele voltunk varrva és dohányoztunk. Ez van, így kell minket szeretni. Nem drogoztunk, meg semmi illegális dologhoz nem volt közünk, szóval nem szólhatnak semmit.

Nehezen keltem, mert tegnap tartottunk egy „iskolakezdős” bulit, ami egy kicsit húzósra sikerült. Úgy berúgtunk, mint a fene. Fájt a fejem és hányingerem volt, de még ez sem tudta elrontani a mai napom. A fürdő felé vettem az irányt egy gyors zuhanyra. A hideg víz pont jót tett. Gyorsan végeztem és már aggattam magamra az szexi csipkefehérneműt és az azt fedő ruhadarabokat. Mivel szeptember elején még meleg van, így én is egy nyárias összeállítás mellett döntöttem. 

 

Fekete necc harisnya, fekete, szegecses farmer sort és egy fekete csipkés has póló, egy  csontvázas nyaklánccal, egy bőrdzsekivel és egy szegecses bőr csizmával megspékelve. A hajamat lengettem a vállamra és begöndörítettem. Felkentem jó erősen a szememre a fekete szemceruzát, majd egy kis szempillaspirált. Leszaladtam a lépcsőn egy almáért és a táskámat a hátamra kapva rohantam ki a házból a kocsimhoz. Az anyósülésre bedobva a hátizsákot beszálltam és már 220-szal robogtam a suli felé nehogy elkéssek. A parkolóban alig volt hely, így csak fél kilométerrel arrébb tudtam csak megállni a sulitól. Rohamtempóban szedtem a lábaimat, hogy beérjek az első órámra. 7:57 van és még mindig csak futok. Szerencsémre esténként eljártam edzeni, szóval nem esett terhemre ez a táv. Már a lépcsőn felfelé szedtem a lábaimat, mikor a tetején beleütköztem egy srácba akit sikeresen felborítottam és rá estem.

- Jesszusom, ne haragudj! – mondtam és próbáltam feltornázni magam róla. Apró tenyeremet a mellkasára raktam és úgy toltam fel magam. Ő rásegített és a csípőmnél fogva segédkezett a felállásomban. Mikor már álló helyzetben voltam kezemet nyújtottam, hogy felsegítsem. Ekkor vettem észre, hogy a fekete hajú nyálgombócot sikerült felöklelnem.  Elfogatta segítségemet, így nemsokára felém magasodott.

- Semmi gond. – lövellt felém egy féloldalas mosolyt.

- Bocsi még egyszer! Most viszont rohanok, szia! – ezzel intettem neki és már megkezdtem volna a futásomat, ha nem ragad meg egy kéz és ránt vissza.

- Várj! Csak a nevedet mond meg! – kérlelt kiskutya szemekkel.

- Sara Fabel! Szia! – még egyet oda intettem, majd megkezdtem sprintelésemet a 7. teremhez.

Bemutatkozás

Sziasztok!

Engem Csillának hívnak és ezentúl én fogom hozni nektek a Fireproof részeit. Remélem tetszeni fog a történetem. Előre mondanám, hogy ez a blog saját és, ha bármilyen hasonlóság található másik bloggal az merő véletlenség. Előfordulhatnak benne trágár szavak, +18-as részek. Aki ezeket zavarónak találja az ne olvassa inkább, mint, hogy csúnya szavakkal illesse a blogot. A történet Sara szempontjából fog íródni.  Még valami: minden héten új rész. Elő fognak fordulni késések egyéb okok miatt ezért előre is elnézést. Nos ennyi lett volna a bemutatkozás remélem tetszeni fog a blog és remélem minél több nyomot hagytok magatok után. :)

Nézettek be a többi blogomba: Through the dark

                                                It's my life